Kaptam egy kérdést. Furcsa kérdést és nagyon felkészületlenül ért. Elbizonytalanítóan érdekes, hogy nem tudom ki a valódi kérdező. Nem tudom mennyi a valós háttér mögötte. Nem tudom mennyire lehet komolyan venni, és persze egyből ott mocorog a gondolat: Mi van, ha tényleg? Mert akkor foglalkozni kéne vele, mert az ilyet nem szabad kihagyni.

Lehet, hogy csak egy átverés.

Tehát az a kérdés, hogy ha valakinek van pénze és ráébredt arra, hogy akár segíthetne is másokon, akkor kiken és hogyan tegye. Ha nem szereti az átverést, ha a tényleges rászorulót keresi, akkor hogyan találhatja meg. Túl sok hírt látott már, amelyek arról szóltak, hogy alapítványoknak sem lehetett hinni.

Mit válaszoljak? Hogyan segítsek?

Nincs megkötve semmi. Nem ad semmi támpontot. Nem zár ki, nem helyez előtérbe semmilyen témát, közösséget, sorscsapást.

Ébren vagyok. Hol vagyok? Világos van. Fehér, fura szag....takaró, fel kéne ülni. Miért  fekszem? Nem megy...............igen, dereng valami, próbáltam már, akkor sem ment.
Mi van itt körülöttem? Ja, igen, valami kórház. Zavaros minden.
Nem nyugszom! Rá kell jönnöm! Akartam már felkelni és nem sikerült. Fáj, bár nem tudom megmondani, hogy hol és mi csak azt tudom, hogy fáj. ..................
Hol vannak a haverok? Voltunk valahol....kirándultunk! ez az! Jó idő volt, sütött a nap, söröztünk, ültünk a fűben és nevettünk valamin. Volt egy szikla......fel akartam mászni?........Igen, sikerült is. Aztán leestem. Fájt. Sötét.........
......Ébren vagyok.....lépteket, hangokat hallok.
- Aranka van változás a fiatalembernél?
- Nincs. Fekszik, alszik, néha könnyebb, néha nehezebb megetetni. Az ágyába kellene valami, ebből felfekvés lesz.
- Megpróbálom, de tudja, hogy nincs keret. Más?
- Furcsa érzésem van néha. A szinte mindig a kifejezéstelen tekintete egyszer-egyszer változik. Mintha kérdezni akarna, beszélni. Ijesztő, bár nem is vagyok biztos benne.
- Nyugodjon meg, mindketten tudjuk, hogy súlyosan megsérült és javulás nem várható, bármilyen szomorú is. Ha ilyen sokáig ápol valakit, akkor természetes, hogy kötődik hozzá, többet lát bele, mint ami valós. Soha nem fog megszólalni, sajnálom.

...A léptek távolodnak. Nem fog megszólalni? Hm, ez rólam beszél!!! Apám, anyám, igen van ilyen és haverok és munkatársak. Van? Volt....volt munka....volt fizetés......előtte volt egyetem....nehéz volt, de voltak haverok is......első munkahely......aztán második, itt már fizettek is rendesen......voltak kollégák.....Robi! Robi jó fej volt, lehetett hülyülni is......Géza is volt. Ő nem volt annyira vidám. Miért nem?.....Megvan! Szomorú volt sokszor, mesélt a gyerekéről, valami gond volt vele. Mit is mondott? Fejlesztést? Igen, azt. Meg, hogy pénz. Adomány. Kiröhögtem. Vannak intézetek, adja be és éljen rendesen............

Még mindig nem tudom hol a francban vagyok!

Sötét van, de látok valami fényt. Aha, az ablakon keresztül szűrődik be, a kinti lámpák fénye. Vizes az ablak, esik az eső, lecsorognak a cseppek az ablakon, megcsillan rajtuk a lámpafény.........